Magyarország a modern táncművészet bölcsője. 1902-ben, az akkor szabad táncnak nevezett modern irányzat, hazánkban mutatkozott meg elöször színpadon. 1902 áprilisában Isadora Duncan az Uránia színpadán debütált.
A századforduló nagy reformja mely komplexen érintette a testről és a modern életről az emberről való gondolkozást, mondhatjuk a levegőben volt. Mégis, közel 10 év múlva - 100 évvel ezelőtt - 1912-ben jelentek meg az első hazai moderntáncosok.
Három nagy gondolat felől indultak el. Az egészség, a zene és a természetes szépségű mozdulat. Ami mindnyájukban közös a modern pedagógia, az emberré nevelés modern gondolata és az összművészeti mozdulati-centrumú modern művészet, és a mélyen emberi, egészleges “ősi tudás” keresése a táncban.
Az első magyar moderntánc bemutató 1917. április 1-én volt Dr. Dienes Valéria Orchesztikai Iskolájának matinéja az Uránia színpadán.
A műfaj 1917 után új elnevezést kapott.
Mozdulatművészet és Mozgásművészet. Az előbbit Dienes Valéria vezette be - Orkesztika nevű mozdulatrendszerében leírt indoklása szerint - az elnevezést később Madzsar Alice is átvette, az utóbbit pedig a többi iskola használta, ma mozdulatművészetnek hívjuk összefoglaló néven ezeket az irányzatokat.
1929-ben a magyar állam elismerte a mozdulatművészeti iskolákban folyó képzést és állami pedagógus tanfolyamot állított fel, mely 1949-ig működött. Ez volt a tánc területén az operai balettképzés után a második táncképző intézmény.
A hőskorszak utolsó bemutatója, Szöllősi Ágnes szólóestje volt a Zeneakadémia színpadán 1948-ban.
A Mozdulatművészetet 1949 után államilag és szakmailag megbénították és azóta sem rehabilitálták.
1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.
A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség (ma Magyar Táncművészek Szövetsége) mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette. (2000 óta több alkalommal indítványoztam a mozdulatművészek kollektív rehabilitációját, melyre mindig nemleges vagy kitérő válasz volt, vagy a kérdés: Kinek áll érdekében ez?)
"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július
A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélnek.
A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba.
Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt- majd profi szinten 1995 után jelent meg újra (Magyar Mozdulatművészeti Társulat).
A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren. Az eltelt évek során a mozdulatművészeti megmozdulásokat - melyek állandó működésű iskolára és tanítási program kialakítására, vagy színpadi teljesítményre törekedtek- elnyomták(elnyomják) vagy valamilyen formában ellehetetlenitik.
Érdekes a mozulatművészet abból a szempontól is, hogy belőle nőttek ki a mai gimnasztikai, fitnesz-wellnes, gyógytorna és egyéb irányzatok elődei. Hiszen a munkájuk befejezésére kényszerült oktatók más ágazatokba vándoroltak, de tradicionális mozdulatkincsük, az írásos és tárgyi emlékek egy része megmaradt, és élő hagyományként a mai napig gazdagítják a magyar kultúrát.
A műfaj 100 éve az elismeréséért, fentmaradásáért és békés létéért küzd.
új Hírek: példának mennyire nem figyelünk hagyományainkra, értékeinkre, és mennyire a szakmai előítéletek és érdekek dominálnak.
- a 2011-2012-es évadban a Magyar Mozdulatművészeti Társulat mindösszesen 1 alkalommal léphetett fel a Táncszínházban. (Ugyanitt kaptuk meg indoklásnak pár éve, hogy mindenki maradjon ott ahová a szakma szánja. Statisztikai mutató 10 év alatt 1 plakát - 1 bemutatóhoz) Az új évadra nincs a szakma színházával leegyeztetett előadásunk még. Trafó 0, MU 0, Merlin 0.
- a 100 éves jubileumi kiállítás megnyitóján a tánc és előadó-művészeti szakma képviselői szinte egyáltalán nem jelentek meg.
- a 100 éves jubileumi program alapítványi pályázatát az NKA Előadó-művészeti Kollégiuma 0 Forinttal támogatta.
- a 100 éves jubileumi program - Magyar Mozdulatművészeti Társulat új bemutatójának pályázatát az NKA Előadó-művészeti Kollégiuma 0 Forinttal támogatta.
- a 100 éves intézmények anyagi csődben vannak a pályázati rendszer anomáliái (január óta nincs finanszirozás 3. éve), és a szakmapolitikai leértékeltségük miatt. (A szakma kurátorai közül az elmúlt 10 évben kb 30 főből mindösszesen 3-5 fő fordult meg azon a helyen aminek a működéséről döntöttek)
- A szakmai szervezetek (MTSZ 2012 május, FESZ 2011 október) törölték a tagságukból a két szervezetet, melyek most már formálisan is szakmai érdekképviselet nélkül maradtak. (Eddig a 100 éves műfaj elismeréséért amúgy se tett egyik szervezet se semmit, nevükhöz hűen érdekképviseleti okokból :) talán kellene alapítani egy - érték-képviseleti - szervezetet is) Évek óta azon fáradozik a "szakma", hogy bemossa ezt az egyetlen magyar műfajt a kortárs- független kategória keretébe a sok közé. A szakmai kritika írásról meg ne is tegyünk említést, mely kb. az 50-évek szólamainak megfelelően nyilatkozik, mindenfajta hozzáértés nélkül.
(idézetek ezeket gondolja a szakma :
ácsingózó
mozdulatművészet - műalkotásnak
álcázva - pöffeszkedik - hagyományai
szeánszokra, bulikba, összművészeti rendezvényekre, térspecifikus
performanszokra, utcaszínházba, önismereti tréningekre vagy színházterápiás
foglalkozásokra valók)
- a 100 éves magyar moderntánc műfaja - évek óta első alkalommal - nem volt jelen a Tánc Fesztiválján Győrben. (pont a jubileumi évad kezdetekor). Fenyves Márk 20120620
