A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a 2. legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány

Mozdulatművészet és Orkesztika, a mozdulatok művészete és tudománya - Az emberi test természetes felépítésén és mozgásán alapuló, a szellem szabad működése által vezérelt általános és nyitott mozdulat- és viselkedésrendszer. A táncművészet segítője és kiegészítő tudománya, elméletben és gyakorlatban. (Orkesztika – Dr. Dienes Valéria mozdulatrendszere, mely a mozdulatok leíró tudománya, 1912 óta fejlesztett magyar, táncra vonatkozó tudományos rendszer, mely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló (hasonló a magyar származású Lábán Rudolf németországban kidolgozott rendszere mely világszinten ismert.)

A magyar mozdulatművészeti tradíció, 1912 óta töretlen alakul és fejlődik. A táncművészeti területen ideológiai okokból 1950 után tiltott műfaj volt. Iskolarendszerű szakoktatásba való integrációja most kezdődött meg (2010 Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola, Balázs Győző református Líceum - Miskolc), mint fejlesztő-kiegészítő tárgy.

A műfaj bázisa és egyesítője volt a pozitivista szemléletű soknézőpontú modern pedagógiának, az egészségközpontú úgynevezett „higiénés tornaműfajnak”, a komplex művészeti nevelésnek, és az újító-modernista táncművészetnek. Alapelve a humanizmus, ideája a görögök szépség-jóság-igazság eszményéből merítkezik.

Komplexitását mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy, színpadi művészetként való betiltását követően 1950 után e műfaj követői teremtették meg a gyógytornát, a művészi tornasportot és a tánctudományt. Pedagógiai szemlélete a gyermekpedagógia, a zenei és táncművészeti nevelés valamint a sport oktatás területén továbbéltek, természetesen a műfaj nevének teljes eltitkolásával. Az 1991 óta a főként Orkesztika Alapítvány keretei közt és a táncművészet profi szintjén a Magyar Mozdulatművészeti Társulat képviseli a műfajt.

A mozdulatművészet kifejezést Dienes Valéria használta elsőként a német "bewegungskunst" fordításaként, valamint teoretikus okokból, szemben a mozgásművészet elnevezéssel. (A mozgásnak (általános értelmű kifejezés) olyan jelenségeket nevezünk, melyeknek fizikai oka van, szemben a mozdulattal (szűkített értelmű kifejezés), amely olyan mozgás melynek célja van, vagyis pszichikai valóságunkkal terhelt, töltött, telített mozgás.) Orkesztika (orchesztika) és orcheológia annyit jelentenek: a mozdulat művészete és tudománya (ratio és creatio), úgy együtt - egy komplex szerves egységben - ahogy azok eredendően vannak. (Dr. Dienes Valéria nevezte el így mozdulatművészeti rendszerét 1917-ben, 5 évnyi fejlesztés után. 1917. április 1-én az Uránia Tudományos és Film Színház színpadán debütált - első magyar modern tánc (ORCHEOMAI a szó töve annyit tesz: mozdulni, táncolni ebből kreálta Dienes ezt az elnevezést, orkeszter a görög színpadrész neve ahol a kórus - mozgással és hanggal - kísérte a produkció eseményeit (ezt ma a zenekarok örökölték orkesztra), orchema táncdarab)

A műfaj az európai modern tánc mozgalom magyar megfelelője, sajátságosan magyar fejlődési iránnyal. Iskola-alapítói önálló módszereket alkalmaztak. Egyetlen olyan országról nem tudunk még ahol ennyi egyéni út lett volna. Szerte európában, mindig valamelyik német vagy francia iskolára hivatkozva azok módszereit egy az egyben tanították, mi magyarok saját irányokat vettünk és a nagy közös irányon belül minden iskola a saját útját járta. Ebben az un. állami tanfolyam képesítési feltétele is segített, hiszen csak az kaphatott diplomát akinek saját elképzelése volt a mozdulati nevelésről, vagyis nem csak másolt egy modellt mint ma.

1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.

A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette. Ez a nagyon könnyen érvényesíthető – mindenfajta a műfajról szóló szakmai tudást mellőző – érvelést mind a mai napig elszenvedi a műfaj.

"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július

A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélve, gátolják mind a mai napig a táncszakma egészséges kommunikációját és fejlődését, és szakmai szinten kihat azóta is minden újító táncműfajra. A mindenkori táncszakma képviselői között ismétlődő "tradíció kontra progresszió" vita keretében ismétlődik mindaz, ami akkor a modern tánc teljes tiltásával ért véget.

A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba is.

Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt.

A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren.

2006 - Dr. Dienes Valéria - Posthumusz életműdíj, 2006 – Táncművészetért Pálosi István és Fenyves Márk (a táncművészet területén végzett komplex tevékenységért és a mozdulatművészet képviseletéért), 2008 - E. Kovács Éva - életműdíj (eddig egyetlen élőként), 2010 - P. Berczik Sára - Posthumusz életműdíj, 2010 - Szentpál Olga - Posthumusz életműdíj

Ma nem annyira az ideológia, sokkal inkább a pénzügyi és piaci érdekféltés miatt van egyfajta hírzárlat a műfaj körül – amiről nem beszélünk az nincs! - alapon. A szakmai közöny és a szakmai ismeretek hiánya miatt egyszerűen végveszélybe jut a műfaj. Sokaknak még az sem egyértelmű, hogy ez nem egy trendkövető mai műfaj, hanem egy tradicionális irányzat. Hogy maga a szó nem egy gyűjtőfogalom, hanem egy történeti műfaj becses neve. Talán ezért van, hogy az úgynevezett független előadóművészeti szervezetek közé sorolódik és a kritikusok és kurátorok nem tudják értelmezni a függetlenekkel összekötött kortárs-kísérletező művészet kategória jegyében. Hazánknak ez a műfaj, a pályázati döntések alapján a 100 évével szinte semmit se ér - de annyit végképp nem hogy fennmaradhasson biztonságban. A fejlődésről már nem is beszélve, amit természetesen elvárnak tőle. Mennyit kell még bizonyítani? Az elmúlt 100 év miért nem elég??

Ilyenkor jut eszünkbe az a kérdés - Mennyit ér valami Magyarországon ha csak szimplán magyar? - nem valami külföldinek a másolata.

A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a második legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány.

De mi lesz vele???

egy rövid névsor: (fontosabb Iskola alapítók és őrzők a sok százból)

Madzsar Alice (Jászi Alice) (1877 - 1935)

Dr. Dienes (Geiger) Valéria (1879 - 1978)

Szentpál (Stricker) Olga (1895 - 1957)

Mirkovszky Mária (1896-1987)

Kállai (Klein) Lili (1900 -1996)

Berczik Sára (1906 - 1999)

Dr. Dienes Gedeon (1914 - 2005)

Szöllősi Ágnes (1924-2010)

Kármán Judit (1933-2011)

E. Kovács Éva (1922-)

Fenyves Márk (1973)

Pálosi István (1971)

Iskola alapítások

1912 – Dienes Valéria - Orkesztika Iskola

1912 - Madzsar Alice – Mensendieck rendszerű iskola majd mozdulatművészeti iskola

1917 – Szentpál Olga – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1919 – Kállai Lili – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1932 – Berczik Sári – Balett és mozgásművészeti Iskola

1997- a betiltott Orkesztika Iskola jogutódjaként Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk, Pálosi István mozdulatművészeti iskola (ma az egyetlen ilyen tisztán mozdulatművészeti intézmény)