Dr. Dienes Valéria életrajza

Dr. Dienes Valéria életrajza
Írta: Dienes Maya, Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk 2010-2012 (a számozott jegyzeteket lásd a végén)

Dr. Dienes Valéria
Dr. Geiger Valéria, Dr. Dienes Pálné
(Szekszárd, 1879. május 25. – Budapest, 1978. június 8.)
Filozófus, fordító, koreográfus, mozdulatművész , (tánc) pedagógus, táncteoretikus Az új színpadi táncművészet magyar úttörője. A magyar táncelmélet az orkesztika megalkotója.

Dienes Valéria édesapja, Geiger Gyula liberális szellemű ügyvéd és lapszerkesztő volt, édesanyja Benczelits Erzsébet tanárnő. Koraszülött gyermekként jött világra, és a bábaasszony annyira gyengének találta, hogy azonnal meg is keresztelték biztonságból, ha esetleg nem érné meg a másnapot. A 100. életévében halt meg.
A Geiger család rokonságban állt a szintén szekszárdi Babits családdal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz 7. Valéria gyermekkorában néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal, s hogy az író is ismerte, arra a legjobb bizonyíték, hogy a legenda8 szerint, a Halálfiai című regénye egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglalkozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát – Geiger Valériáról mintázta.
A család szétesett, szülei elváltak, édesanyja dolgozó nőként, egyedül nevelte leányait, Valériát és Editet. Valéria a szekszárdi és a pápai felsőbb leányiskola elvégzése után, a győri Állami Tanítóképzőben 1897-ben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában 1901-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Érdekesség, hogy két „oklevél“ megszerzése sem volt elég az érettségi bizonyítványhoz, s mivel a budapesti tudományegyetemen kívánta folytatni tanulmányait, ahhoz előbb – a budapesti Bujkovszky utcai reáliskolában magánúton – érettségi vizsgát kellett tennie. A budapesti tudományegyetem matematika–fizika (valamint filozófia-esztétika) szakán elsősorban br. Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát, Beöthy előadásait hallgatta9, a Zeneakadémián pedig, zeneszerzést és zongorát tanult Szendi Árpádnál 10.
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, a később nemzetközi hírnevet szerzett matematikussal. A Dienesek hosszú történetű, protestáns nemesi családból származtak. Dienes Pálnak hét testvére volt, egyikük Dienes László, a tanácskormány népbiztosa, a Fővárosi Könyvtár vezetője, aki 1913-ban feleségül vette Götz Irént, az első magyar női egyetemi tanárt.
Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg matematikából, fizikából, filozófiából és esztétikából (a furcsa szakpárosításhoz külön engedélyt kellett kérnie). Néhány hónappal későbbi házasságkötése után azonban már Dienes Valéria néven ismerte meg a tudományos élet. Az ifjú házaspár a 20. század első évtizedében igen élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott - többek között - Jászi Oszkár, Madzsar József, Madzsar Alice, Lesznai Anna és Szabó Ervin.
Valéria pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Századba, valamint igen nagy feltűnést keltő előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában. Matematikai tanulmányait az 1908–1909-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet. Dienes Valéria volt a második nő, akinek tudományos munkája a „halhatatlanok“ elé került.
Ezt követően még két tanévet töltött Párizsban ösztöndíjjal, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta, akivel annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle – egyetlenként – műveinek magyarra fordítási jogát. Később lefordította Bergson több művét magyarra, sőt David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség.
Párizsi tartózkodása alatt háromszor látta  Isadora Duncan11-t, a modern „szabad tánc“ úttörőjét, és látogatta  Raymond Duncan "görög torna" tanfolyamait, amelyek nagy hatást tettek rá.
Amikor 1912-ben hazatért, baráti körben (Gödöllő-i Művésztelep, Huszadik század köre, Tisztviselő telepi értelmiségiek, Gyermektanulmányi Társaság, Feministák Egyesülete) bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle  természetes tánc mozdulatanyagát.
A Duncan-féle görög tornáról szólt ismertető cikke a Magyar Iparművészet 1915. évi 7-8. számában "Művészet és testedzés" címmel jelent meg. Ez volt a modern táncról szóló első publikáció hazánkban. 1912-től haláláig12, dolgozta ki mozdulatelméletét: Orkesztika néven, a Duncan-Dienes féle mozdulatrendszer t, melyben a mozdulatot tudományosan elemezte és fejezetekbe rendszerezte négy alapvető összetevője alapján:  Plasztika (tér),  Ritmika (idő),  Dinamika (erő), Szimbolika13 (kommunikáció - kifejezés). 1919-re férjével együttműködve kidolgozta a tánc lejegyzésére szolgáló mozdulatírását ( orcheográfia ).
1912-ben a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított, de saját maga - mint komoly filozófus - szégyellt nyilvánosan tánctanítással foglalkozni, ezért 1917-ig  Bertalan Vera nevű barátnőjének tanította be a görög torna gyakorlatait óráról órára. 1917-ben a szerző személyét már nem lehetet tovább titkolni, és a név nélküli, a görög tornát már erősen meghaladó mozgásrendszert el kellett nevezni, ekkor született meg az ORKESZTIKA14 elnevezés. Mozdulatművészetét a nagy nyilvánosság előtt először 1917. április 1-én15 16 az Uránia Színházban mutatta be növendékeivel.
A 1910-es évek orkesztikájának nemcsak a mozdulatanyaga volt világszínvonalú modern, hanem a vele összhangban lévő szöveg vagy dallam is, tanítványai Ady és Babits17 verseire, sőt 1917-ben már Bartók zenéjére is táncoltak18.
1919-ig vezette korai Orkesztikai Iskoláját, majd emigrációja alatt azt  Mirkovszky Mária - tanítványa - és férje Detre Szilárd19 folytatták. A Tanácsköztársaság idején előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására. A bukás után a családnak menekülni kellett20. Bécsben telepedett le és orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban21. Majd egy ideig Raymond Duncan nizzai és párizsi kolóniájában élt gyermekeivel.
1923-ban tért haza és 1924-től22 folytatta mozdulatművészeti tanfolyamait, majd 1929-től állami képzési engedélyt nyert iskoláját vezette, mely 1944. március 18-ig működött23,
1935-től24  Dr. Dienes Valéria Orkesztika Intézete névvel, 9 fiók (növendék) intézménnyel. Számos reform és kiemelkedő pedagógiai intézményben kapott szerepet általuk a mozdulati nevelés: pl. Új Iskola25, Ranolder Intézet26, Sion.
Dienes Valéria az 1920-as évektől nagyszabású mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei, így például a  Hajnalvárás (1925)27 a középkori misztériumok hatására születtek, később már elsősorban bibliai és történelmi témájú műveket komponált (Nyolc boldogság28; Magvető; Szent Imre29, Tíz szűz).
A  modern táncosokat és „ testművelőket” összefogó  Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke és elnökeként 1929-től 1945-ig tevékenykedett. 1951-re a teljes modern tánc műfaját betiltották30.
Valéria orkesztikai munkásságból kiindulva kidolgozta a Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A második világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A városmajori imaházban31 vallásfilozófiai lelkiórákat is tartott.
A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson-fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el.32
Dienes Valéria élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.

Írta: Dienes Maya, Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk 2010-2012

Elismerések:
Baumgarten Díj, Baumgarten Alapítvány 1934,
Gyémántoklevél, ELTE 196633
Poszthumusz Életmű-díj  Magyar Táncművészek Szövetsége 2006

Főbb művei – koreográfiák: (Forrás: http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/mozdmuv/szemely/orkisk.htm)
Hajnalvárás. Misztériumjáték bizánci görög dallamokra. Zeneakadémia kamaraterme, 1925;
A nyolc boldogság. Misztériumjáték Zeneszerző: Bárdos Lajos. A bevezetőt Prohászka Ottokár mondta. Belvárosi Színház, 1926; Miskolc, 1927; Székesfehérvár, 1927;
Szent Imre misztérium 1931;
A tíz szűz. Evangéliumi parabolajáték. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Ottokár Kultúrház, 1934;
Hamupipőke. Mozdulatjáték. Ottokár Kultúrház, 1934;
A gyermek útja (1000 szereplős mozdulatdráma a Városligetben az Iparcsarnok elé emelt 7 szintes színpadon) 1935;
Hófehérke. Mozdulatjáték. Zeneakadémia kamaraterme, 1940;
Boldog Margit. Misztériumjáték Budapest, Vendel u.-i Liszt-terem, 1941;

Főbb művei – írások:
Valóság-elméletek. Egyetemi doktori értekezés Geiger Valéria néven. Budapest, 1905;
A zenei alkotás és hatás lélektanáról. – Lélektani megjegyzések a programzenéről. Huszadik Század, 1906;
Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. Huszadik Század, 1907;
Művészet és testedzés. Magyar Iparművészet XVIII. évf. 7-8. szám, 1915;
Bergson filozófiájának alapgondolatai. Religio, 1929;
A mozdulatról. Táncművészeti Értesítő, 1964;
A relatív kinetika alapvonásai. Tánctudományi Tanulmányok. 1965/66. Budapest, 1967;
A mozdulatritmika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok. 1969/70. Budapest, 1970;
A szimbolika főbb problémái. Táncművészeti Értesítő, 1974;
Az embertest beszéde. Vigilia, 1977;
A szimbolika főbb problémái. Kultúra és szemiotika. Budapest, 1981;
Dienes Valéria (Művek.) Válogatta, bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 1981;
Dienes Valéria (Művek.) Válogatta, bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 2003;
Hajnalvárás. Elmélkedések, versek. Szerk. Belon Gellért. Budapest, 1983;
Miénk az idő. Emlékezések, televíziós interjú. Válogatta, szerk. Rozgonyi Péter, Rozgonyiné Bóna Ilona. Budapest, 1983;
Orkesztika – mozdulatrendszer. Szerk. Dienes Gedeon. Budapest, 1995;
A plasztika profil tagozata. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2000;
D. V. önmagáról. Szerk., az életrajzot írta Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók. Szeged, 2001;
Az orkesztikai iskola története képekben. D.V. írásaiból vál. Fenyves Márk. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2001, 2. kiadás: 2005;
Az ima. Szerk. Dienes Maya, Budapest, 2009;
A tánc az embertest beszéde. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2009-2010.

Róla szóló irodalom:
Vitányi Iván: Dienes Valéria. Táncművészet, 1978;
Dienes Valéria. A század nagy tanúi. Budapest, 1978;
Dienes Valéria. Szolgálat, 1979;
Dienes Valéria. Új Ember, 1983. október 9.;
Deme Tamás: Dienes Valéria mozdulat- és eszmélet-rendszere. In Távlatok, Bp. 1996/5.;
Lenkei Júlia: Az észtornász. Dienes Valéria (1879-1978). In: Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit, S. Nagy Katalin. Budapest, 2000.;
Dr. Dienes Gedeon: A Mozdulatművészet története. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest. 2001, 2005.

Mozgókép és Audió:
A Huszadik század tanúi: Beszélgetés Dienes Valériával. 2 részes televíziós interjú Vitányi Iván, MTV 1975;
Vezér Erzsébet interjúja - Hanganyag a Petőfi Irodalmi Múzeumban;
Dienes Valéria 130 éves. Szerk. Kovács Gergelyné Katolikus Rádió 2009;
Milleneumi mesék - Mert szabad vagyok... Képek Dienes Valéria életéből. Játékfilm 25 percben rend. Molnár György, kor. Fenyves Márk MTV - Ezüsthajó Produkció 2000;
Mennyei Színjáték; Hajnalvárás 1925-2001; koreográfiai rekonstrukciók Orkesztika Alapítvány.

Források-Kutatóhelyek:
OSZK;
FSZEK;
OPKMI;
OSZMI - Táncarchívum;
Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Babits Emlékház Szekszárd;
Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény (OA-MGYKA).

Források-On-line:
http://www.dienes.hu ,
http://www.orkesztika.hu ,
http://www.mozdulatmuveszet.hu
http://www.orkesztika.blogspot.com
http://www.mozdulatkorus.blogspot.com
https://www.facebook.com/pages/Mozdulatművészeti-Gyűjtemény/210986508959670


7 Babits Mihály szekszárdi szülőházában, található ma a Dienes Valéria emlékszoba.
8 Tényszerű bizonyításra sose került, egyes kutatók az állítást igaznak, mások legendának tartják, ami bizonyos ismerték egymást és rokonok voltak, a 1910-es évekből levelek és fotográfiák bizonyítják ismeretségüket, kapcsolatukat. FM
9 Egyetemi élményeiről, legizgalmasabban az 1976-ban készült Vitányi Iván féle televíziós interjúban mesél. FM
10 A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kutatója, Lovas Csilla 1999-ben, erre vonatkozólag a dokumentumokban lelt adatai szerint, Dienes Valéria valóban járt a Zeneakadémia szakjaira, de ott diplomát nem szerzett. Szendi Árpád növendéke és valamikor Dohnányinál is hallgatott zeneszerzést, de ezt dokumentum nem erősíti meg. FM
11 Dienes Gedeon szerint, 1902-ben, a nevelőnőként dolgozó Dienes Valériának volt jegye Isadora Duncan Uránia Színház béli előadására, de valamiért nem ment el. Párizsi tartózkodásakor pótolta ezt. Annyira megfogta az előadás, hogy még kétszer megnézte. FM
12 Utolsó írásai 1976 körüliek, ebben a kései periódusban, munkatársa, és műveinek katalógizálója: SISI (ejtsd sziszi), Gadányi Jenőné. FM
13 Eredetileg mimika volt a neve ennek a fejezetnek, Dienes saját állítása szerint, Babits javasolta ezt az általánosító kifejezést a rendszertan negyedik, a mozdulatok jelentésével foglalkozó fejezetének elnevezésére. FM
14 Az orkesztika szó szerint: a mozdulatok-, a tánc- művészete és tudománya. Eredeti, korai leírásban ORCHESZTIKA. FM
15 Az első előadást a nagy siker okán, még két további időpontban ismételték. FM
16 Szólistái: a „gyermekek” ifj. Markos György, Mirkovszky Mária, Révész Ilona. FM
17 Ilyen verstánc például, a máig fennmaradt, Révész Ilona (becenevei: Ilus, Ella, Dienes Barna menyasszonya, Babits rajongott táncosa, az iparművészeti iskola növendéke) számára, 1915-ben Debrecenben komponált koreográfia: Mennyei Színjáték. FM
18 A korai időszakban Kósa György, később a 1920 évek közepétől Bárdos Lajos lett az iskola zenei vezetője. 1929 után Bárdos kórusai rendszeresen próbáltak az iskola helységeiben, a Csaba utcában. FM
19 Képzőművész és bábművész. FM
20 A hűséges Mirkovszky Mária szervezte meg Dienes Valériával, Dienes Pál és barátnője Sári Bécsbe jutását, később Valéria is csatlakozott. FM
21 Ebben az időszakban számos levelet irt növendékeinek, melyekben beszámol részletesen a bécsi modern táncéletről, az előadókról és előadásokról. Útmutatásokkal látja el a növendékeket Budapesten. Főként Mirkovszky és Detre levelezéseiből ismerjük ezeket. Dokumentumok a Mozdulatművészeti Gyűjteményben. FM
22 Domonkos Lászlóné, meghívására érkezik újra Budapestre, Pápáról, és az Új Iskola műhelyéhez csatlakozik. Itt találják meg újra növendékei. FM
23 Másnap a német megszállással egyben, kihirdették a gyülekezési tilalmat, így az intézet már nem nyitott meg. Ezen az estén a mozdulatművészeti iskolák 3. háziversenye zajlott. A háború után, Dienes Valéria saját iskoláját már nem nyitotta meg, de növendékei tanítottak. Valéria, Dienes Gedeon elmesélése szerint, tőle, aki a béketárgyalásokban is részt vett, értesült a várható orosz terület érdekeltségről, és az iskola megnyitásának hiába valóságáról. Az Orkesztika Társaság iskolái 1950-ig működhettek tovább hivatalosan. FM
24 Ekkor ünneplik az iskola fennállásának 25. évfordulóját. Dienes Valéria növendékeitől ajándékba, az orkesztikát szimbolizáló a kis szobrot kap. A szobor a vonalbabát ábrázolja, zárt profil pózban(a plasztika szimbóluma), talapzatán a ritmika, a dinamika és szimbolika jelképeivel. Dr Dienes Gedeon 2004-ben, mint az Orkesztika Iskola jogutódjának járó szimbólumot, ajándékozta Fenyves Márknak és Pálosi Istvánnak. Jelenleg a Mozdulatművészeti Gyűjteményben található. FM
25 Az iskola évkönyvei szerint, az orkesztika tanítása változó keretekben folytatódott a II: Világháborúig (mint tantárgy, testnevelési tárgy, mai értelemben vett drámapedagógiai tárgyként, szakkörként, stb.). A korai periódusban Dienes Valéria személyesen tanított, később növendékei tanítottak, főként Perczel Erzsébet. FM
26 A Ranolder Intézet, IX. kerületi új épületében, a tornateremben(akkor ahogy hívták mozdulatterem), színpadot építettek a 1940-es évek elején, mely a korabeli újságok beszámolói alapján, Budapest technikailag egyik legjobban felszerelt színpada lett. Itt működött Molnár István és Dienes Valéria vezetésével, az Orkesztikai Játékszín, melynek tagjai az Orkesztika Intézet végzett művészei voltak. FM
27 A koreográfia dokumentum hű felújítását, a tánc területén Dienes Gedeon szakmai közreműködésével, a zenei oldalon a Bárdos Lajos Társaság szakmai kutatásával, Fenyves Márk és Pálosi István készítette. 2001-ben a Millenáris Teátrumban. és az Artus Stúdióban került bemutatásra. FM
28 Az 1990-es évek második felében, Dienes Valéria szövegére az eredeti mű koncepcióját részben követve, koreográfiát készített rá: Heltai Erzsébet, Tamás Erzsébet, Simány Judit, Hárs Klára (Mirkovszky Mária növendékei) és Kamrada Bernadett. FM
29 500 szereplős mozdulatdráma, a címszerepben Dienes Gedeon. FM
30 illetve, a művelését szakmailag és politikailag teljesen ellehetetlenítették. FM
31 A kistemplom 1929-től, számos fotó tanulsága szerint, az iskola házi színpadaként is működött (neve: Ottokár Kultúrház). FM
32 A kuratórium elnöke ekkor Babits Mihály volt. FM
33 A Mozdulatművészeti Gyűjteményben található.

A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a 2. legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány

Mozdulatművészet és Orkesztika, a mozdulatok művészete és tudománya - Az emberi test természetes felépítésén és mozgásán alapuló, a szellem szabad működése által vezérelt általános és nyitott mozdulat- és viselkedésrendszer. A táncművészet segítője és kiegészítő tudománya, elméletben és gyakorlatban. (Orkesztika – Dr. Dienes Valéria mozdulatrendszere, mely a mozdulatok leíró tudománya, 1912 óta fejlesztett magyar, táncra vonatkozó tudományos rendszer, mely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló (hasonló a magyar származású Lábán Rudolf németországban kidolgozott rendszere mely világszinten ismert.)

A magyar mozdulatművészeti tradíció, 1912 óta töretlen alakul és fejlődik. A táncművészeti területen ideológiai okokból 1950 után tiltott műfaj volt. Iskolarendszerű szakoktatásba való integrációja most kezdődött meg (2010 Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola, Balázs Győző református Líceum - Miskolc), mint fejlesztő-kiegészítő tárgy.

A műfaj bázisa és egyesítője volt a pozitivista szemléletű soknézőpontú modern pedagógiának, az egészségközpontú úgynevezett „higiénés tornaműfajnak”, a komplex művészeti nevelésnek, és az újító-modernista táncművészetnek. Alapelve a humanizmus, ideája a görögök szépség-jóság-igazság eszményéből merítkezik.

Komplexitását mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy, színpadi művészetként való betiltását követően 1950 után e műfaj követői teremtették meg a gyógytornát, a művészi tornasportot és a tánctudományt. Pedagógiai szemlélete a gyermekpedagógia, a zenei és táncművészeti nevelés valamint a sport oktatás területén továbbéltek, természetesen a műfaj nevének teljes eltitkolásával. Az 1991 óta a főként Orkesztika Alapítvány keretei közt és a táncművészet profi szintjén a Magyar Mozdulatművészeti Társulat képviseli a műfajt.

A mozdulatművészet kifejezést Dienes Valéria használta elsőként a német "bewegungskunst" fordításaként, valamint teoretikus okokból, szemben a mozgásművészet elnevezéssel. (A mozgásnak (általános értelmű kifejezés) olyan jelenségeket nevezünk, melyeknek fizikai oka van, szemben a mozdulattal (szűkített értelmű kifejezés), amely olyan mozgás melynek célja van, vagyis pszichikai valóságunkkal terhelt, töltött, telített mozgás.) Orkesztika (orchesztika) és orcheológia annyit jelentenek: a mozdulat művészete és tudománya (ratio és creatio), úgy együtt - egy komplex szerves egységben - ahogy azok eredendően vannak. (Dr. Dienes Valéria nevezte el így mozdulatművészeti rendszerét 1917-ben, 5 évnyi fejlesztés után. 1917. április 1-én az Uránia Tudományos és Film Színház színpadán debütált - első magyar modern tánc (ORCHEOMAI a szó töve annyit tesz: mozdulni, táncolni ebből kreálta Dienes ezt az elnevezést, orkeszter a görög színpadrész neve ahol a kórus - mozgással és hanggal - kísérte a produkció eseményeit (ezt ma a zenekarok örökölték orkesztra), orchema táncdarab)

A műfaj az európai modern tánc mozgalom magyar megfelelője, sajátságosan magyar fejlődési iránnyal. Iskola-alapítói önálló módszereket alkalmaztak. Egyetlen olyan országról nem tudunk még ahol ennyi egyéni út lett volna. Szerte európában, mindig valamelyik német vagy francia iskolára hivatkozva azok módszereit egy az egyben tanították, mi magyarok saját irányokat vettünk és a nagy közös irányon belül minden iskola a saját útját járta. Ebben az un. állami tanfolyam képesítési feltétele is segített, hiszen csak az kaphatott diplomát akinek saját elképzelése volt a mozdulati nevelésről, vagyis nem csak másolt egy modellt mint ma.

1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.

A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette. Ez a nagyon könnyen érvényesíthető – mindenfajta a műfajról szóló szakmai tudást mellőző – érvelést mind a mai napig elszenvedi a műfaj.

"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július

A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélve, gátolják mind a mai napig a táncszakma egészséges kommunikációját és fejlődését, és szakmai szinten kihat azóta is minden újító táncműfajra. A mindenkori táncszakma képviselői között ismétlődő "tradíció kontra progresszió" vita keretében ismétlődik mindaz, ami akkor a modern tánc teljes tiltásával ért véget.

A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba is.

Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt.

A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren.

2006 - Dr. Dienes Valéria - Posthumusz életműdíj, 2006 – Táncművészetért Pálosi István és Fenyves Márk (a táncművészet területén végzett komplex tevékenységért és a mozdulatművészet képviseletéért), 2008 - E. Kovács Éva - életműdíj (eddig egyetlen élőként), 2010 - P. Berczik Sára - Posthumusz életműdíj, 2010 - Szentpál Olga - Posthumusz életműdíj

Ma nem annyira az ideológia, sokkal inkább a pénzügyi és piaci érdekféltés miatt van egyfajta hírzárlat a műfaj körül – amiről nem beszélünk az nincs! - alapon. A szakmai közöny és a szakmai ismeretek hiánya miatt egyszerűen végveszélybe jut a műfaj. Sokaknak még az sem egyértelmű, hogy ez nem egy trendkövető mai műfaj, hanem egy tradicionális irányzat. Hogy maga a szó nem egy gyűjtőfogalom, hanem egy történeti műfaj becses neve. Talán ezért van, hogy az úgynevezett független előadóművészeti szervezetek közé sorolódik és a kritikusok és kurátorok nem tudják értelmezni a függetlenekkel összekötött kortárs-kísérletező művészet kategória jegyében. Hazánknak ez a műfaj, a pályázati döntések alapján a 100 évével szinte semmit se ér - de annyit végképp nem hogy fennmaradhasson biztonságban. A fejlődésről már nem is beszélve, amit természetesen elvárnak tőle. Mennyit kell még bizonyítani? Az elmúlt 100 év miért nem elég??

Ilyenkor jut eszünkbe az a kérdés - Mennyit ér valami Magyarországon ha csak szimplán magyar? - nem valami külföldinek a másolata.

A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a második legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány.

De mi lesz vele???

egy rövid névsor: (fontosabb Iskola alapítók és őrzők a sok százból)

Madzsar Alice (Jászi Alice) (1877 - 1935)

Dr. Dienes (Geiger) Valéria (1879 - 1978)

Szentpál (Stricker) Olga (1895 - 1957)

Mirkovszky Mária (1896-1987)

Kállai (Klein) Lili (1900 -1996)

Berczik Sára (1906 - 1999)

Dr. Dienes Gedeon (1914 - 2005)

Szöllősi Ágnes (1924-2010)

Kármán Judit (1933-2011)

E. Kovács Éva (1922-)

Fenyves Márk (1973)

Pálosi István (1971)

Iskola alapítások

1912 – Dienes Valéria - Orkesztika Iskola

1912 - Madzsar Alice – Mensendieck rendszerű iskola majd mozdulatművészeti iskola

1917 – Szentpál Olga – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1919 – Kállai Lili – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1932 – Berczik Sári – Balett és mozgásművészeti Iskola

1997- a betiltott Orkesztika Iskola jogutódjaként Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk, Pálosi István mozdulatművészeti iskola (ma az egyetlen ilyen tisztán mozdulatművészeti intézmény)

2012. március 15. Budai Vár

A Magyar Mozdulatművészeti Társulat performanszai és a Mozdulatművészeti Stúdió - Mozdulatkórusának rövid performanszai és nyitott próbája láthatók március 15. délelőtt a
Nemzeti Táncszínház Galériájában.

A társulat részleteket ad elő repertoár darabjaiból.

A Mozdulatművészeti Stúdió Mozdulatkórusa 2012. februárban alakult. Tagjai első alkalommal mutatkoznak a nyilvánosság előtt.

Várunk mindenkit sok szeretettel!
A belépés ingyenes.  

 

 

 

Pálosi István 

Ma egy csodálatos élményben volt részünk több száz és meglepetésünkre egy idő után több ezer ember figyelte a 100 éves Magyar Mozdulatművészetet reprezentáló performance-inkban 11-és 16 óra között a Nemzeti Táncszínházban és előtte a fűben, na meg a lépcsőn és a kiállítótérben! Emberek, emberi módon, kulturáltan ünnepeltek egy hagyományt és egy Hungarikumot a Magyar Kultura területén, nemzeti ünnepünk keretében! És szinte falták, habzsolták a mozdulatokat, gondolatokat, értéket, ami igaz és emberi, érthető és felfogható, szép és harmónikus, politika és konfliktus mentes, nem provokatív és nem szájba rágós! Jó élmény volt! Volt ott pici gyermekek sokasága, sok kamasz és fiatal felnőtt, kozépkorú és idős is számos! Mind ott ragadtak míg esemény volt! Ez az igezi visszajelzés!!! (nem a szakkritikusok elfogult kritizilása!).

Sok ilyen élményt szertnék még, mert tovább visz és új erőt ad! Köszönet minden lelkes nézőnek és résztvevőnek! :)

Kedves Márk és a Többiek!
Olyan szerencsések voltunk ma a fiammal, hogy láthattuk a Nemzeti Táncszínházban az előadásotokat, egyszerűen ZSENIÁLIS volt!!!!!
Remélem még láthatunk Benneteket sokszor, köszönjük ezt a élményt!

Fajta Éva ( a fiam facebookjáról)

Éva Pálfalvy
Thursday
Láttalak ma benneteket a Várban, nagyon jók voltatok! A kislányom is csak ült és nézett. Jó, hogy volt egy ilyen lehetőség!

Katalin Patai

Szia!
Nagyon köszönjük a mai előadásotokat! Fantasztikus volt újra látni benneteket táncolni! Az első sorból babzsákról élvezhettük Zillével, hogy véletlen belecsöppentünk a nap legcsodálatosabb előadásába!
puszi: Kata