Fenyves Márk: 100 év Mozdulat - egy kiállítás margójára

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=430299517010007&set=a.414375021935790.96476.221102611263033&type=3&theater

Magyarország a modern táncművészet bölcsője. 1902-ben, az akkor szabad táncnak nevezett modern irányzat, hazánkban mutatkozott meg elöször színpadon. 1902 áprilisában Isadora Duncan az Uránia színpadán debütált.


A századforduló nagy reformja mely komplexen érintette a testről és a modern életről az emberről való gondolkozást, mondhatjuk a levegőben volt. Mégis, közel 10 év múlva - 100 évvel ezelőtt - 1912-ben jelentek meg az első hazai moderntáncosok.

Három nagy gondolat felől indultak el. Az egészség, a zene és a természetes szépségű mozdulat. Ami mindnyájukban közös a modern pedagógia, az emberré nevelés modern gondolata és az összművészeti mozdulati-centrumú modern művészet, és a mélyen emberi, egészleges “ősi tudás” keresése a táncban.


Az első magyar moderntánc bemutató 1917. április 1-én volt Dr. Dienes Valéria Orchesztikai Iskolájának matinéja az Uránia színpadán.


A műfaj 1917 után új elnevezést kapott.

Mozdulatművészet és Mozgásművészet. Az előbbit Dienes Valéria vezette be - Orkesztika nevű mozdulatrendszerében leírt indoklása szerint - az elnevezést később Madzsar Alice is átvette, az utóbbit pedig a többi iskola használta, ma mozdulatművészetnek hívjuk összefoglaló néven ezeket az irányzatokat.

1929-ben a magyar állam elismerte a mozdulatművészeti iskolákban folyó képzést és állami pedagógus tanfolyamot állított fel, mely 1949-ig működött. Ez volt a tánc területén az operai balettképzés után a második táncképző intézmény.


A hőskorszak utolsó bemutatója, Szöllősi Ágnes szólóestje volt a Zeneakadémia színpadán 1948-ban.

A Mozdulatművészetet 1949 után államilag és szakmailag megbénították és azóta sem rehabilitálták.


1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.

A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség (ma Magyar Táncművészek Szövetsége) mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette. (2000 óta több alkalommal indítványoztam a mozdulatművészek kollektív rehabilitációját, melyre mindig nemleges vagy kitérő válasz volt, vagy a kérdés: Kinek áll érdekében ez?)

"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július


A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélnek.


A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba.


Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt- majd profi szinten 1995 után jelent meg újra (Magyar Mozdulatművészeti Társulat).


A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren. Az eltelt évek során a mozdulatművészeti megmozdulásokat - melyek állandó működésű iskolára és tanítási program kialakítására, vagy színpadi teljesítményre törekedtek- elnyomták(elnyomják) vagy valamilyen formában ellehetetlenitik.

Érdekes a mozulatművészet abból a szempontól is, hogy belőle nőttek ki a mai gimnasztikai, fitnesz-wellnes, gyógytorna és egyéb irányzatok elődei. Hiszen a munkájuk befejezésére kényszerült oktatók más ágazatokba vándoroltak, de tradicionális mozdulatkincsük, az írásos és tárgyi emlékek egy része megmaradt, és élő hagyományként a mai napig gazdagítják a magyar kultúrát.

A műfaj 100 éve az elismeréséért, fentmaradásáért és békés létéért küzd.



új Hírek: példának mennyire nem figyelünk hagyományainkra, értékeinkre, és mennyire a szakmai előítéletek és érdekek dominálnak.
- a 2011-2012-es évadban a Magyar Mozdulatművészeti Társulat mindösszesen 1 alkalommal léphetett fel a Táncszínházban. (Ugyanitt kaptuk meg indoklásnak pár éve, hogy mindenki maradjon ott ahová a szakma szánja. Statisztikai mutató 10 év alatt 1 plakát - 1 bemutatóhoz) Az új évadra nincs a szakma színházával leegyeztetett előadásunk még. Trafó 0, MU 0, Merlin 0.
- a 100 éves jubileumi kiállítás megnyitóján a tánc és előadó-művészeti szakma képviselői szinte egyáltalán nem jelentek meg.
- a 100 éves jubileumi program alapítványi pályázatát az NKA Előadó-művészeti Kollégiuma 0 Forinttal támogatta.
- a 100 éves jubileumi program - Magyar Mozdulatművészeti Társulat új bemutatójának pályázatát az NKA Előadó-művészeti Kollégiuma 0 Forinttal támogatta.
- a 100 éves intézmények anyagi csődben vannak a pályázati rendszer anomáliái (január óta nincs finanszirozás 3. éve), és a szakmapolitikai leértékeltségük miatt. (A szakma kurátorai közül az elmúlt 10 évben kb 30 főből mindösszesen 3-5 fő fordult meg azon a helyen aminek a működéséről döntöttek)
- A szakmai szervezetek (MTSZ 2012 május, FESZ 2011 október) törölték a tagságukból a két szervezetet, melyek most már formálisan is szakmai érdekképviselet nélkül maradtak. (Eddig a 100 éves műfaj elismeréséért amúgy se tett egyik szervezet se semmit, nevükhöz hűen érdekképviseleti okokból :) talán kellene alapítani egy - érték-képviseleti - szervezetet is) Évek óta azon fáradozik a "szakma", hogy bemossa ezt az egyetlen magyar műfajt a kortárs- független kategória keretébe a sok közé. A szakmai kritika írásról meg ne is tegyünk említést, mely kb. az 50-évek szólamainak megfelelően nyilatkozik, mindenfajta hozzáértés nélkül.
(idézetek ezeket gondolja a szakma :

ácsingózó mozdulatművészet - műalkotásnak álcázva - pöffeszkedik - hagyományai szeánszokra, bulikba, összművészeti rendezvényekre, térspecifikus performanszokra, utcaszínházba, önismereti tréningekre vagy színházterápiás foglalkozásokra valók)

- a 100 éves magyar moderntánc műfaja - évek óta első alkalommal - nem volt jelen a Tánc Fesztiválján Győrben. (pont a jubileumi évad kezdetekor).


Fenyves Márk 20120620

Dr. Dienes Valéria életrajza

Dr. Dienes Valéria életrajza
Írta: Dienes Maya, Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk 2010-2012 (a számozott jegyzeteket lásd a végén)

Dr. Dienes Valéria
Dr. Geiger Valéria, Dr. Dienes Pálné
(Szekszárd, 1879. május 25. – Budapest, 1978. június 8.)
Filozófus, fordító, koreográfus, mozdulatművész , (tánc) pedagógus, táncteoretikus Az új színpadi táncművészet magyar úttörője. A magyar táncelmélet az orkesztika megalkotója.

Dienes Valéria édesapja, Geiger Gyula liberális szellemű ügyvéd és lapszerkesztő volt, édesanyja Benczelits Erzsébet tanárnő. Koraszülött gyermekként jött világra, és a bábaasszony annyira gyengének találta, hogy azonnal meg is keresztelték biztonságból, ha esetleg nem érné meg a másnapot. A 100. életévében halt meg.
A Geiger család rokonságban állt a szintén szekszárdi Babits családdal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz 7. Valéria gyermekkorában néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal, s hogy az író is ismerte, arra a legjobb bizonyíték, hogy a legenda8 szerint, a Halálfiai című regénye egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglalkozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát – Geiger Valériáról mintázta.
A család szétesett, szülei elváltak, édesanyja dolgozó nőként, egyedül nevelte leányait, Valériát és Editet. Valéria a szekszárdi és a pápai felsőbb leányiskola elvégzése után, a győri Állami Tanítóképzőben 1897-ben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában 1901-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Érdekesség, hogy két „oklevél“ megszerzése sem volt elég az érettségi bizonyítványhoz, s mivel a budapesti tudományegyetemen kívánta folytatni tanulmányait, ahhoz előbb – a budapesti Bujkovszky utcai reáliskolában magánúton – érettségi vizsgát kellett tennie. A budapesti tudományegyetem matematika–fizika (valamint filozófia-esztétika) szakán elsősorban br. Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát, Beöthy előadásait hallgatta9, a Zeneakadémián pedig, zeneszerzést és zongorát tanult Szendi Árpádnál 10.
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, a később nemzetközi hírnevet szerzett matematikussal. A Dienesek hosszú történetű, protestáns nemesi családból származtak. Dienes Pálnak hét testvére volt, egyikük Dienes László, a tanácskormány népbiztosa, a Fővárosi Könyvtár vezetője, aki 1913-ban feleségül vette Götz Irént, az első magyar női egyetemi tanárt.
Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg matematikából, fizikából, filozófiából és esztétikából (a furcsa szakpárosításhoz külön engedélyt kellett kérnie). Néhány hónappal későbbi házasságkötése után azonban már Dienes Valéria néven ismerte meg a tudományos élet. Az ifjú házaspár a 20. század első évtizedében igen élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott - többek között - Jászi Oszkár, Madzsar József, Madzsar Alice, Lesznai Anna és Szabó Ervin.
Valéria pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Századba, valamint igen nagy feltűnést keltő előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában. Matematikai tanulmányait az 1908–1909-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet. Dienes Valéria volt a második nő, akinek tudományos munkája a „halhatatlanok“ elé került.
Ezt követően még két tanévet töltött Párizsban ösztöndíjjal, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta, akivel annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle – egyetlenként – műveinek magyarra fordítási jogát. Később lefordította Bergson több művét magyarra, sőt David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség.
Párizsi tartózkodása alatt háromszor látta  Isadora Duncan11-t, a modern „szabad tánc“ úttörőjét, és látogatta  Raymond Duncan "görög torna" tanfolyamait, amelyek nagy hatást tettek rá.
Amikor 1912-ben hazatért, baráti körben (Gödöllő-i Művésztelep, Huszadik század köre, Tisztviselő telepi értelmiségiek, Gyermektanulmányi Társaság, Feministák Egyesülete) bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle  természetes tánc mozdulatanyagát.
A Duncan-féle görög tornáról szólt ismertető cikke a Magyar Iparművészet 1915. évi 7-8. számában "Művészet és testedzés" címmel jelent meg. Ez volt a modern táncról szóló első publikáció hazánkban. 1912-től haláláig12, dolgozta ki mozdulatelméletét: Orkesztika néven, a Duncan-Dienes féle mozdulatrendszer t, melyben a mozdulatot tudományosan elemezte és fejezetekbe rendszerezte négy alapvető összetevője alapján:  Plasztika (tér),  Ritmika (idő),  Dinamika (erő), Szimbolika13 (kommunikáció - kifejezés). 1919-re férjével együttműködve kidolgozta a tánc lejegyzésére szolgáló mozdulatírását ( orcheográfia ).
1912-ben a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított, de saját maga - mint komoly filozófus - szégyellt nyilvánosan tánctanítással foglalkozni, ezért 1917-ig  Bertalan Vera nevű barátnőjének tanította be a görög torna gyakorlatait óráról órára. 1917-ben a szerző személyét már nem lehetet tovább titkolni, és a név nélküli, a görög tornát már erősen meghaladó mozgásrendszert el kellett nevezni, ekkor született meg az ORKESZTIKA14 elnevezés. Mozdulatművészetét a nagy nyilvánosság előtt először 1917. április 1-én15 16 az Uránia Színházban mutatta be növendékeivel.
A 1910-es évek orkesztikájának nemcsak a mozdulatanyaga volt világszínvonalú modern, hanem a vele összhangban lévő szöveg vagy dallam is, tanítványai Ady és Babits17 verseire, sőt 1917-ben már Bartók zenéjére is táncoltak18.
1919-ig vezette korai Orkesztikai Iskoláját, majd emigrációja alatt azt  Mirkovszky Mária - tanítványa - és férje Detre Szilárd19 folytatták. A Tanácsköztársaság idején előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására. A bukás után a családnak menekülni kellett20. Bécsben telepedett le és orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban21. Majd egy ideig Raymond Duncan nizzai és párizsi kolóniájában élt gyermekeivel.
1923-ban tért haza és 1924-től22 folytatta mozdulatművészeti tanfolyamait, majd 1929-től állami képzési engedélyt nyert iskoláját vezette, mely 1944. március 18-ig működött23,
1935-től24  Dr. Dienes Valéria Orkesztika Intézete névvel, 9 fiók (növendék) intézménnyel. Számos reform és kiemelkedő pedagógiai intézményben kapott szerepet általuk a mozdulati nevelés: pl. Új Iskola25, Ranolder Intézet26, Sion.
Dienes Valéria az 1920-as évektől nagyszabású mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei, így például a  Hajnalvárás (1925)27 a középkori misztériumok hatására születtek, később már elsősorban bibliai és történelmi témájú műveket komponált (Nyolc boldogság28; Magvető; Szent Imre29, Tíz szűz).
A  modern táncosokat és „ testművelőket” összefogó  Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke és elnökeként 1929-től 1945-ig tevékenykedett. 1951-re a teljes modern tánc műfaját betiltották30.
Valéria orkesztikai munkásságból kiindulva kidolgozta a Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A második világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A városmajori imaházban31 vallásfilozófiai lelkiórákat is tartott.
A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson-fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el.32
Dienes Valéria élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.

Írta: Dienes Maya, Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk 2010-2012

Elismerések:
Baumgarten Díj, Baumgarten Alapítvány 1934,
Gyémántoklevél, ELTE 196633
Poszthumusz Életmű-díj  Magyar Táncművészek Szövetsége 2006

Főbb művei – koreográfiák: (Forrás: http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/mozdmuv/szemely/orkisk.htm)
Hajnalvárás. Misztériumjáték bizánci görög dallamokra. Zeneakadémia kamaraterme, 1925;
A nyolc boldogság. Misztériumjáték Zeneszerző: Bárdos Lajos. A bevezetőt Prohászka Ottokár mondta. Belvárosi Színház, 1926; Miskolc, 1927; Székesfehérvár, 1927;
Szent Imre misztérium 1931;
A tíz szűz. Evangéliumi parabolajáték. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Ottokár Kultúrház, 1934;
Hamupipőke. Mozdulatjáték. Ottokár Kultúrház, 1934;
A gyermek útja (1000 szereplős mozdulatdráma a Városligetben az Iparcsarnok elé emelt 7 szintes színpadon) 1935;
Hófehérke. Mozdulatjáték. Zeneakadémia kamaraterme, 1940;
Boldog Margit. Misztériumjáték Budapest, Vendel u.-i Liszt-terem, 1941;

Főbb művei – írások:
Valóság-elméletek. Egyetemi doktori értekezés Geiger Valéria néven. Budapest, 1905;
A zenei alkotás és hatás lélektanáról. – Lélektani megjegyzések a programzenéről. Huszadik Század, 1906;
Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. Huszadik Század, 1907;
Művészet és testedzés. Magyar Iparművészet XVIII. évf. 7-8. szám, 1915;
Bergson filozófiájának alapgondolatai. Religio, 1929;
A mozdulatról. Táncművészeti Értesítő, 1964;
A relatív kinetika alapvonásai. Tánctudományi Tanulmányok. 1965/66. Budapest, 1967;
A mozdulatritmika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok. 1969/70. Budapest, 1970;
A szimbolika főbb problémái. Táncművészeti Értesítő, 1974;
Az embertest beszéde. Vigilia, 1977;
A szimbolika főbb problémái. Kultúra és szemiotika. Budapest, 1981;
Dienes Valéria (Művek.) Válogatta, bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 1981;
Dienes Valéria (Művek.) Válogatta, bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 2003;
Hajnalvárás. Elmélkedések, versek. Szerk. Belon Gellért. Budapest, 1983;
Miénk az idő. Emlékezések, televíziós interjú. Válogatta, szerk. Rozgonyi Péter, Rozgonyiné Bóna Ilona. Budapest, 1983;
Orkesztika – mozdulatrendszer. Szerk. Dienes Gedeon. Budapest, 1995;
A plasztika profil tagozata. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2000;
D. V. önmagáról. Szerk., az életrajzot írta Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók. Szeged, 2001;
Az orkesztikai iskola története képekben. D.V. írásaiból vál. Fenyves Márk. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2001, 2. kiadás: 2005;
Az ima. Szerk. Dienes Maya, Budapest, 2009;
A tánc az embertest beszéde. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2009-2010.

Róla szóló irodalom:
Vitányi Iván: Dienes Valéria. Táncművészet, 1978;
Dienes Valéria. A század nagy tanúi. Budapest, 1978;
Dienes Valéria. Szolgálat, 1979;
Dienes Valéria. Új Ember, 1983. október 9.;
Deme Tamás: Dienes Valéria mozdulat- és eszmélet-rendszere. In Távlatok, Bp. 1996/5.;
Lenkei Júlia: Az észtornász. Dienes Valéria (1879-1978). In: Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit, S. Nagy Katalin. Budapest, 2000.;
Dr. Dienes Gedeon: A Mozdulatművészet története. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest. 2001, 2005.

Mozgókép és Audió:
A Huszadik század tanúi: Beszélgetés Dienes Valériával. 2 részes televíziós interjú Vitányi Iván, MTV 1975;
Vezér Erzsébet interjúja - Hanganyag a Petőfi Irodalmi Múzeumban;
Dienes Valéria 130 éves. Szerk. Kovács Gergelyné Katolikus Rádió 2009;
Milleneumi mesék - Mert szabad vagyok... Képek Dienes Valéria életéből. Játékfilm 25 percben rend. Molnár György, kor. Fenyves Márk MTV - Ezüsthajó Produkció 2000;
Mennyei Színjáték; Hajnalvárás 1925-2001; koreográfiai rekonstrukciók Orkesztika Alapítvány.

Források-Kutatóhelyek:
OSZK;
FSZEK;
OPKMI;
OSZMI - Táncarchívum;
Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Babits Emlékház Szekszárd;
Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény (OA-MGYKA).

Források-On-line:
http://www.dienes.hu ,
http://www.orkesztika.hu ,
http://www.mozdulatmuveszet.hu
http://www.orkesztika.blogspot.com
http://www.mozdulatkorus.blogspot.com
https://www.facebook.com/pages/Mozdulatművészeti-Gyűjtemény/210986508959670


7 Babits Mihály szekszárdi szülőházában, található ma a Dienes Valéria emlékszoba.
8 Tényszerű bizonyításra sose került, egyes kutatók az állítást igaznak, mások legendának tartják, ami bizonyos ismerték egymást és rokonok voltak, a 1910-es évekből levelek és fotográfiák bizonyítják ismeretségüket, kapcsolatukat. FM
9 Egyetemi élményeiről, legizgalmasabban az 1976-ban készült Vitányi Iván féle televíziós interjúban mesél. FM
10 A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kutatója, Lovas Csilla 1999-ben, erre vonatkozólag a dokumentumokban lelt adatai szerint, Dienes Valéria valóban járt a Zeneakadémia szakjaira, de ott diplomát nem szerzett. Szendi Árpád növendéke és valamikor Dohnányinál is hallgatott zeneszerzést, de ezt dokumentum nem erősíti meg. FM
11 Dienes Gedeon szerint, 1902-ben, a nevelőnőként dolgozó Dienes Valériának volt jegye Isadora Duncan Uránia Színház béli előadására, de valamiért nem ment el. Párizsi tartózkodásakor pótolta ezt. Annyira megfogta az előadás, hogy még kétszer megnézte. FM
12 Utolsó írásai 1976 körüliek, ebben a kései periódusban, munkatársa, és műveinek katalógizálója: SISI (ejtsd sziszi), Gadányi Jenőné. FM
13 Eredetileg mimika volt a neve ennek a fejezetnek, Dienes saját állítása szerint, Babits javasolta ezt az általánosító kifejezést a rendszertan negyedik, a mozdulatok jelentésével foglalkozó fejezetének elnevezésére. FM
14 Az orkesztika szó szerint: a mozdulatok-, a tánc- művészete és tudománya. Eredeti, korai leírásban ORCHESZTIKA. FM
15 Az első előadást a nagy siker okán, még két további időpontban ismételték. FM
16 Szólistái: a „gyermekek” ifj. Markos György, Mirkovszky Mária, Révész Ilona. FM
17 Ilyen verstánc például, a máig fennmaradt, Révész Ilona (becenevei: Ilus, Ella, Dienes Barna menyasszonya, Babits rajongott táncosa, az iparművészeti iskola növendéke) számára, 1915-ben Debrecenben komponált koreográfia: Mennyei Színjáték. FM
18 A korai időszakban Kósa György, később a 1920 évek közepétől Bárdos Lajos lett az iskola zenei vezetője. 1929 után Bárdos kórusai rendszeresen próbáltak az iskola helységeiben, a Csaba utcában. FM
19 Képzőművész és bábművész. FM
20 A hűséges Mirkovszky Mária szervezte meg Dienes Valériával, Dienes Pál és barátnője Sári Bécsbe jutását, később Valéria is csatlakozott. FM
21 Ebben az időszakban számos levelet irt növendékeinek, melyekben beszámol részletesen a bécsi modern táncéletről, az előadókról és előadásokról. Útmutatásokkal látja el a növendékeket Budapesten. Főként Mirkovszky és Detre levelezéseiből ismerjük ezeket. Dokumentumok a Mozdulatművészeti Gyűjteményben. FM
22 Domonkos Lászlóné, meghívására érkezik újra Budapestre, Pápáról, és az Új Iskola műhelyéhez csatlakozik. Itt találják meg újra növendékei. FM
23 Másnap a német megszállással egyben, kihirdették a gyülekezési tilalmat, így az intézet már nem nyitott meg. Ezen az estén a mozdulatművészeti iskolák 3. háziversenye zajlott. A háború után, Dienes Valéria saját iskoláját már nem nyitotta meg, de növendékei tanítottak. Valéria, Dienes Gedeon elmesélése szerint, tőle, aki a béketárgyalásokban is részt vett, értesült a várható orosz terület érdekeltségről, és az iskola megnyitásának hiába valóságáról. Az Orkesztika Társaság iskolái 1950-ig működhettek tovább hivatalosan. FM
24 Ekkor ünneplik az iskola fennállásának 25. évfordulóját. Dienes Valéria növendékeitől ajándékba, az orkesztikát szimbolizáló a kis szobrot kap. A szobor a vonalbabát ábrázolja, zárt profil pózban(a plasztika szimbóluma), talapzatán a ritmika, a dinamika és szimbolika jelképeivel. Dr Dienes Gedeon 2004-ben, mint az Orkesztika Iskola jogutódjának járó szimbólumot, ajándékozta Fenyves Márknak és Pálosi Istvánnak. Jelenleg a Mozdulatművészeti Gyűjteményben található. FM
25 Az iskola évkönyvei szerint, az orkesztika tanítása változó keretekben folytatódott a II: Világháborúig (mint tantárgy, testnevelési tárgy, mai értelemben vett drámapedagógiai tárgyként, szakkörként, stb.). A korai periódusban Dienes Valéria személyesen tanított, később növendékei tanítottak, főként Perczel Erzsébet. FM
26 A Ranolder Intézet, IX. kerületi új épületében, a tornateremben(akkor ahogy hívták mozdulatterem), színpadot építettek a 1940-es évek elején, mely a korabeli újságok beszámolói alapján, Budapest technikailag egyik legjobban felszerelt színpada lett. Itt működött Molnár István és Dienes Valéria vezetésével, az Orkesztikai Játékszín, melynek tagjai az Orkesztika Intézet végzett művészei voltak. FM
27 A koreográfia dokumentum hű felújítását, a tánc területén Dienes Gedeon szakmai közreműködésével, a zenei oldalon a Bárdos Lajos Társaság szakmai kutatásával, Fenyves Márk és Pálosi István készítette. 2001-ben a Millenáris Teátrumban. és az Artus Stúdióban került bemutatásra. FM
28 Az 1990-es évek második felében, Dienes Valéria szövegére az eredeti mű koncepcióját részben követve, koreográfiát készített rá: Heltai Erzsébet, Tamás Erzsébet, Simány Judit, Hárs Klára (Mirkovszky Mária növendékei) és Kamrada Bernadett. FM
29 500 szereplős mozdulatdráma, a címszerepben Dienes Gedeon. FM
30 illetve, a művelését szakmailag és politikailag teljesen ellehetetlenítették. FM
31 A kistemplom 1929-től, számos fotó tanulsága szerint, az iskola házi színpadaként is működött (neve: Ottokár Kultúrház). FM
32 A kuratórium elnöke ekkor Babits Mihály volt. FM
33 A Mozdulatművészeti Gyűjteményben található.

A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a 2. legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány

Mozdulatművészet és Orkesztika, a mozdulatok művészete és tudománya - Az emberi test természetes felépítésén és mozgásán alapuló, a szellem szabad működése által vezérelt általános és nyitott mozdulat- és viselkedésrendszer. A táncművészet segítője és kiegészítő tudománya, elméletben és gyakorlatban. (Orkesztika – Dr. Dienes Valéria mozdulatrendszere, mely a mozdulatok leíró tudománya, 1912 óta fejlesztett magyar, táncra vonatkozó tudományos rendszer, mely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló (hasonló a magyar származású Lábán Rudolf németországban kidolgozott rendszere mely világszinten ismert.)

A magyar mozdulatművészeti tradíció, 1912 óta töretlen alakul és fejlődik. A táncművészeti területen ideológiai okokból 1950 után tiltott műfaj volt. Iskolarendszerű szakoktatásba való integrációja most kezdődött meg (2010 Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola, Balázs Győző református Líceum - Miskolc), mint fejlesztő-kiegészítő tárgy.

A műfaj bázisa és egyesítője volt a pozitivista szemléletű soknézőpontú modern pedagógiának, az egészségközpontú úgynevezett „higiénés tornaműfajnak”, a komplex művészeti nevelésnek, és az újító-modernista táncművészetnek. Alapelve a humanizmus, ideája a görögök szépség-jóság-igazság eszményéből merítkezik.

Komplexitását mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy, színpadi művészetként való betiltását követően 1950 után e műfaj követői teremtették meg a gyógytornát, a művészi tornasportot és a tánctudományt. Pedagógiai szemlélete a gyermekpedagógia, a zenei és táncművészeti nevelés valamint a sport oktatás területén továbbéltek, természetesen a műfaj nevének teljes eltitkolásával. Az 1991 óta a főként Orkesztika Alapítvány keretei közt és a táncművészet profi szintjén a Magyar Mozdulatművészeti Társulat képviseli a műfajt.

A mozdulatművészet kifejezést Dienes Valéria használta elsőként a német "bewegungskunst" fordításaként, valamint teoretikus okokból, szemben a mozgásművészet elnevezéssel. (A mozgásnak (általános értelmű kifejezés) olyan jelenségeket nevezünk, melyeknek fizikai oka van, szemben a mozdulattal (szűkített értelmű kifejezés), amely olyan mozgás melynek célja van, vagyis pszichikai valóságunkkal terhelt, töltött, telített mozgás.) Orkesztika (orchesztika) és orcheológia annyit jelentenek: a mozdulat művészete és tudománya (ratio és creatio), úgy együtt - egy komplex szerves egységben - ahogy azok eredendően vannak. (Dr. Dienes Valéria nevezte el így mozdulatművészeti rendszerét 1917-ben, 5 évnyi fejlesztés után. 1917. április 1-én az Uránia Tudományos és Film Színház színpadán debütált - első magyar modern tánc (ORCHEOMAI a szó töve annyit tesz: mozdulni, táncolni ebből kreálta Dienes ezt az elnevezést, orkeszter a görög színpadrész neve ahol a kórus - mozgással és hanggal - kísérte a produkció eseményeit (ezt ma a zenekarok örökölték orkesztra), orchema táncdarab)

A műfaj az európai modern tánc mozgalom magyar megfelelője, sajátságosan magyar fejlődési iránnyal. Iskola-alapítói önálló módszereket alkalmaztak. Egyetlen olyan országról nem tudunk még ahol ennyi egyéni út lett volna. Szerte európában, mindig valamelyik német vagy francia iskolára hivatkozva azok módszereit egy az egyben tanították, mi magyarok saját irányokat vettünk és a nagy közös irányon belül minden iskola a saját útját járta. Ebben az un. állami tanfolyam képesítési feltétele is segített, hiszen csak az kaphatott diplomát akinek saját elképzelése volt a mozdulati nevelésről, vagyis nem csak másolt egy modellt mint ma.

1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.

A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette. Ez a nagyon könnyen érvényesíthető – mindenfajta a műfajról szóló szakmai tudást mellőző – érvelést mind a mai napig elszenvedi a műfaj.

"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július

A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélve, gátolják mind a mai napig a táncszakma egészséges kommunikációját és fejlődését, és szakmai szinten kihat azóta is minden újító táncműfajra. A mindenkori táncszakma képviselői között ismétlődő "tradíció kontra progresszió" vita keretében ismétlődik mindaz, ami akkor a modern tánc teljes tiltásával ért véget.

A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba is.

Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt.

A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren.

2006 - Dr. Dienes Valéria - Posthumusz életműdíj, 2006 – Táncművészetért Pálosi István és Fenyves Márk (a táncművészet területén végzett komplex tevékenységért és a mozdulatművészet képviseletéért), 2008 - E. Kovács Éva - életműdíj (eddig egyetlen élőként), 2010 - P. Berczik Sára - Posthumusz életműdíj, 2010 - Szentpál Olga - Posthumusz életműdíj

Ma nem annyira az ideológia, sokkal inkább a pénzügyi és piaci érdekféltés miatt van egyfajta hírzárlat a műfaj körül – amiről nem beszélünk az nincs! - alapon. A szakmai közöny és a szakmai ismeretek hiánya miatt egyszerűen végveszélybe jut a műfaj. Sokaknak még az sem egyértelmű, hogy ez nem egy trendkövető mai műfaj, hanem egy tradicionális irányzat. Hogy maga a szó nem egy gyűjtőfogalom, hanem egy történeti műfaj becses neve. Talán ezért van, hogy az úgynevezett független előadóművészeti szervezetek közé sorolódik és a kritikusok és kurátorok nem tudják értelmezni a függetlenekkel összekötött kortárs-kísérletező művészet kategória jegyében. Hazánknak ez a műfaj, a pályázati döntések alapján a 100 évével szinte semmit se ér - de annyit végképp nem hogy fennmaradhasson biztonságban. A fejlődésről már nem is beszélve, amit természetesen elvárnak tőle. Mennyit kell még bizonyítani? Az elmúlt 100 év miért nem elég??

Ilyenkor jut eszünkbe az a kérdés - Mennyit ér valami Magyarországon ha csak szimplán magyar? - nem valami külföldinek a másolata.

A Mozdulatművészet 100 éves hagyományával - a balett után Magyarországon a második legrégebbi intézményes táncművészeti hagyomány.

De mi lesz vele???

egy rövid névsor: (fontosabb Iskola alapítók és őrzők a sok százból)

Madzsar Alice (Jászi Alice) (1877 - 1935)

Dr. Dienes (Geiger) Valéria (1879 - 1978)

Szentpál (Stricker) Olga (1895 - 1957)

Mirkovszky Mária (1896-1987)

Kállai (Klein) Lili (1900 -1996)

Berczik Sára (1906 - 1999)

Dr. Dienes Gedeon (1914 - 2005)

Szöllősi Ágnes (1924-2010)

Kármán Judit (1933-2011)

E. Kovács Éva (1922-)

Fenyves Márk (1973)

Pálosi István (1971)

Iskola alapítások

1912 – Dienes Valéria - Orkesztika Iskola

1912 - Madzsar Alice – Mensendieck rendszerű iskola majd mozdulatművészeti iskola

1917 – Szentpál Olga – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1919 – Kállai Lili – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1932 – Berczik Sári – Balett és mozgásművészeti Iskola

1997- a betiltott Orkesztika Iskola jogutódjaként Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk, Pálosi István mozdulatművészeti iskola (ma az egyetlen ilyen tisztán mozdulatművészeti intézmény)

2012. március 15. Budai Vár

A Magyar Mozdulatművészeti Társulat performanszai és a Mozdulatművészeti Stúdió - Mozdulatkórusának rövid performanszai és nyitott próbája láthatók március 15. délelőtt a
Nemzeti Táncszínház Galériájában.

A társulat részleteket ad elő repertoár darabjaiból.

A Mozdulatművészeti Stúdió Mozdulatkórusa 2012. februárban alakult. Tagjai első alkalommal mutatkoznak a nyilvánosság előtt.

Várunk mindenkit sok szeretettel!
A belépés ingyenes.  

 

 

 

Pálosi István 

Ma egy csodálatos élményben volt részünk több száz és meglepetésünkre egy idő után több ezer ember figyelte a 100 éves Magyar Mozdulatművészetet reprezentáló performance-inkban 11-és 16 óra között a Nemzeti Táncszínházban és előtte a fűben, na meg a lépcsőn és a kiállítótérben! Emberek, emberi módon, kulturáltan ünnepeltek egy hagyományt és egy Hungarikumot a Magyar Kultura területén, nemzeti ünnepünk keretében! És szinte falták, habzsolták a mozdulatokat, gondolatokat, értéket, ami igaz és emberi, érthető és felfogható, szép és harmónikus, politika és konfliktus mentes, nem provokatív és nem szájba rágós! Jó élmény volt! Volt ott pici gyermekek sokasága, sok kamasz és fiatal felnőtt, kozépkorú és idős is számos! Mind ott ragadtak míg esemény volt! Ez az igezi visszajelzés!!! (nem a szakkritikusok elfogult kritizilása!).

Sok ilyen élményt szertnék még, mert tovább visz és új erőt ad! Köszönet minden lelkes nézőnek és résztvevőnek! :)

Kedves Márk és a Többiek!
Olyan szerencsések voltunk ma a fiammal, hogy láthattuk a Nemzeti Táncszínházban az előadásotokat, egyszerűen ZSENIÁLIS volt!!!!!
Remélem még láthatunk Benneteket sokszor, köszönjük ezt a élményt!

Fajta Éva ( a fiam facebookjáról)

Éva Pálfalvy
Thursday
Láttalak ma benneteket a Várban, nagyon jók voltatok! A kislányom is csak ült és nézett. Jó, hogy volt egy ilyen lehetőség!

Katalin Patai

Szia!
Nagyon köszönjük a mai előadásotokat! Fantasztikus volt újra látni benneteket táncolni! Az első sorból babzsákról élvezhettük Zillével, hogy véletlen belecsöppentünk a nap legcsodálatosabb előadásába!
puszi: Kata

 

Fenyves Márk: "Az orkesztika hungarikum"

Fenyves Márk: "Az orkesztika hungarikum" - cikk a Fidelioban

A Magyar Mozdulatművészetről

A Magyar Mozdulatművészetről

(más elnevezései a mozdulatművészetnek: szabad tánc, mozgásművészet, testkultúra, mozdulatkultúra, expresszionista tánc, kifejező táncművészet) egy valódi magyar hungarikum fejlődését tekintve.


általános definició:

A MOZDULATMŰVÉSZETRŐL

A modern tánc a 19.-20. századforduló táncforradalmából születő táncművészeti irányzatok összefoglaló neve. E modern irányzatok szülőhelye Európa és Amerika. Magyarországon ezt 1912-ben elinduló, a két világháború közt virágzó, a negyvenes évek végén, ideológiai-politikai okokból elnémított, de máig tovább élő modern művészeti mozgalmat, mozdulatművészetnek hívjuk.

Képviselőit, nagyfokú szabadság, individuális stílus, előadásmód és technika jellemzi (minden iskola egyedi). Függetlenítették magukat a kanonikus, technikai alapra helyezett klasszikus tánc (balett) kifejezési módjától, stílusától.

Megjelenésükig az individuum ilyen nagyfokú szabadsága nem volt tapasztalható egyetlen táncművészeti mozgalomban sem, így nem véletlen hogy a mozgalom egyes irányzatait szabad táncnak nevezzük.

E művészet valóságtartománya, az emberi mozdulat. Formavilágának a mozdulatlehetőségek szabják határát, melyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni.

A mozdulatművész egyszerre alkotó, előadóművész és rendszerint művészpedagógus, akit mozdulatművészeti individualizmusa folytonos megújulásra, változásra késztet, műve ezért naprakész kortárs művészet. A mester-tanítvány sajátos viszonyában, saját, személyes világán keresztül a mester kalauzolja, vezeti önálló útjára, saját világának kapujába tanítványát. Az önálló, alkotó személyiség kialakítása a mozdulatművészek egyik legfontosabb képzési célja, eszköze a testet és szellemet egyaránt alakító szabadon képző technika. Szemben más táncművészeti irányzatok csak testre koncentráló technikájával, a mozdulatművészeti nevelés középpontjában elsődlegesen a testét birtokló, gondolkodó, cselekvő ember áll.

Rokoninak nevezhető kapcsolatuk "családfákban" mesélhető el. E családok, az egyes rendszerek, módszerek elméleti és gyakorlati tapasztalatainak tovább örökítői, többnyire a század eleje óta. E vonatkozásban a műfajt értékes (talán csak a néptánchoz hasonlítható típusú) tradíció jellemzi.

Az elődök szolgai másolása nem lehet cél, sem eszköz, a helyes út, mely egyszerre kényszer és szabadság az önálló felismerésen - megértésen - kifejezésen keresztül vezet a mozdulatművész számára. A mozdulatművészt képző módszerek célja a test, szellem, lélek harmonikus egységének felépítése, folytonos változtatásra érett művészek és pedagógusok nevelése, az "egészlegesség" ideájával.

E műfaj legfontosabb hagyománya a fejlődésre, megújulásra, egyéniségre, szabadságra való folytonos törekvés. Történeti fejlődését a tradíció és progresszió egyaránt jellemzi.


Másképp definició:

Mozdulatművészet és Orkesztika, a mozdulatok művészete és tudománya - Az emberi test természetes felépítésén és mozgásán alapuló, a szellem szabad működése által vezérelt általános és nyitott mozdulat- és viselkedésrendszer. A táncművészet segítője és kiegészítő tudománya, elméletben és gyakorlatban. (Orkesztika – Dr. Dienes Valéria mozdulatrendszere, mely a mozdulatok leíró tudománya, 1912 óta fejlesztett magyar, táncra vonatkozó tudományos rendszer, mely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló (hasonló a magyar származású Lábán Rudolf németországban kidolgozott rendszere mely világszinten ismert.)

A magyar mozdulatművészeti tradíció, 1912 óta töretlen alakul és fejlődik. A táncművészeti területen ideológiai okokból 1950 után tiltott műfaj volt. Iskolarendszerű szakoktatásba való integrációja most kezdődött meg(2010), mint fejlesztő kiegészítő tárgy.

A műfaj bázisa és egyesítője volt a pozitivista szemléletű soknézőpontú pedagógiának, az egészségközpontú úgynevezett „higiénés tornaműfajnak”, a komplex művészeti nevelésnek, és az újító-modernista táncművészetnek. Alapelve a humanizmus, ideája a görögök szépség-jóság-igazság eszményéből merítkezik.

Komplexitását mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy, színpadi művészetként való betiltását követően 1950 után e műfaj követői teremtették meg a gyógytornát, a művészi tornasportot és a tánctudományt. Pedagógiai szemlélete a gyermekpedagógia, a zenei és táncművészeti nevelés valamint a sport oktatás területén továbbéltek, természetesen a műfaj nevének teljes eltitkolásával. Az 1991 óta a főként Orkesztika Alapítvány keretei közt és a táncművészet profi szintjén a Magyar Mozdulatművészeti Társulat képviseli a műfajt.

A mozdulatművészet kifejezést Dienes Valéria használta elsőként a német "bewegungskunst" fordításaként, valamint teoretikus okokból, szemben a mozgásművészet elnevezéssel. (A mozgásnak (általános értelmű kifejezés) olyan jelenségeket nevezünk, melyeknek fizikai oka van, szemben a mozdulattal (szűkített értelmű kifejezés), amely olyan mozgás melynek célja van, vagyis pszichikai valóságunkkal terhelt, töltött, telített mozgás.) Orkesztika (orchesztika) és orcheológia annyit jelentenek: a mozdulat művészete és tudománya (ratio és creatio), úgy együtt - egy komplex szerves egységben - ahogy azok eredendően vannak. (Dr. Dienes Valéria nevezte el így mozdulatművészeti rendszerét 1917-ben, 5 évnyi fejlesztés után. 1917. április 1-én az Uránia Tudományos és Film Színház színpadán debütált - első magyar modern tánc (ORCHEOMAI a szó töve annyit tesz: mozdulni, táncolni ebből kreálta Dienes ezt az elnevezést, orkeszter a görög színpadrész neve ahol a kórus - mozgással és hanggal - kísérte a produkció eseményeit (ezt ma a zenekarok örökölték orkesztra), orchema táncdarab)

A műfaj az európai modern tánc mozgalom magyar megfelelője, sajátságosan magyar fejlődési iránnyal. Iskola-alapítói önálló módszereket alkalmaztak. Egyetlen olyan országról nem tudunk még ahol ennyi egyéni út lett volna. Szerte európában, mindig valamelyik német vagy francia iskolára hivatkozva azok módszereit egy az egyben tanították, mi magyarok saját irányokat vettünk és a nagy közös irányon belül minden iskola a saját útját járta. Ebben az un. állami tanfolyam képesítési feltétele is segített, hiszen csak az kaphatott diplomát akinek saját elképzelése volt a mozdulati nevelésről, vagyis nem csak másolt egy modellt mint ma.

1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.

A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette.
"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július

A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélve, gátolják mind a mai napig a táncszakma egészséges kommunikációját és fejlődését, és szakmai szinten kihat azóta is minden újító táncműfajra. A mindenkori táncszakma képviselői között ismétlődő "tradíció kontra progresszió" vita keretében ismétlődik mindaz, ami akkor a modern tánc teljes tiltásával ért véget.

A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba is.

Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt.

A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren.
2006 - Dr. Dienes Valéria - Posthumusz életműdíj, 2006 – Táncművészetért Pálosi István és Fenyves Márk (a táncművészet területén végzett komplex tevékenységért és a mozdulatművészet képviseletéért), 2008 - E. Kovács Éva - életműdíj (eddig egyetlen élőként), 2010 - P. Berczik Sára - Posthumusz életműdíj, 2010 - Szentpál Olga - Posthumusz életműdíj

Ma nem annyira az ideológia, sokkal inkább a pénzügyi és piaci érdekféltés miatt van egyfajta hírzárlat a műfaj körül – amiről nem beszélünk az nincs!- alapon.










egy rövid névsor: (fontosabb Iskola alapítók és örzők a sok százból)

Madzsar Alice (Jászi Alice) (1877 - 1935)

Dr. Dienes (Geiger) Valéria (1879 - 1978)

Szentpál (Stricker) Olga (1895 - 1957)

Mirkovszky Mária (1896-1987)

Kállai (Klein) Lili (1900 -1996)

Berczik Sára (1906 - 1999)



Dr. Dienes Gedeon (1914 - 2005)

Szöllősi Ágnes (192??-2010)

Kármán Judit (1933-2011)

E. Kovács Éva (1922-)

Fenyves Márk (1973)

Pálosi István (1971)

Iskola alapítások

1912 – Dienes Valéria - Orkesztika Iskola

1912 - Madzsar Alice – Mensendieck rendszerű iskola majd mozdulatművészeti iskola

1917 – Szentpál Olga – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1919 – Kállai Lili – Dalcroze rendszerű iskola majd mozgásművészeti iskola

1932 – Berczik Sári – Balett és mozgásművészeti Iskola

1997- a betiltott Orkesztika Iskola jogutódjaként Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk, Pálosi István mozdulatművészeti iskola




Még a témáben: 2012 - 100 éves a Mozdulatművészet - Fenyves Márk 

Egy dolgozat :) - összefoglaló történetileg és pedagógiailag (fom)

orkesztika.blogspot.com

mozdulatkorus.blogspot.com

mozdulatmuveszet.hu

mozdulatszinhaz.hu






fom - fom-d-20120208_A Mozdulatművészet TNnek.doc

Dr. Dienes Valéria - Művészet és testedzés (1915)

a cikk szövege:

http://orkesztika.blogspot.com/2011/05/muveszet-es-testedzes-dienes-valeria.html

Az utolsó orkeszter - cikk a Magyar Narancsban

Az utolsó orkeszter - cikk a Magyar Narancsban

a 100 éves Magyar MOZDULATMŰVÉSZET

Dr. Dienes Valéria (1879-1978) Hu-Eng

a Magyar Mozdulatművészeti Társulat [Hungarian Art-of-Movement Company]

First schools in hungary - the history of Hungarian art of movement -dr. Dienes Gedeon (2001)

the historical summary of the Hungarian art of movement

2012 - 100 éves a Mozdulatművészet - Fenyves Márk

1991-ben alapította Dr. Dienes Gedeon az Orkesztika Alapítványt azzal a reménnyel, hogy keretéül szolgálhat a magyar hagyományú modern tánc – az 1948 és 1950 közt elnémította MOZDULATMŰVÉSZET és ORKESZTIKA különböző formációinak és Dr. Dienes Valéria életművének. 1998 óta szervezem az alapítvány életét, ekkor született meg a Mozdulatművészek Háza gondolata is, mely 2001-ben az önálló Mozdulatművészeti Stúdióban valósult meg. 2004 óta, Gedeon engedélyével, az 1912-ben alapított Orkesztika Iskola jogutódjaként.

Én Pécsre jártam a művészetibe, képzőművészként. Egy tánc-képző-zeneművészeti képzőintézménybe ahol alapból adott volt a lehetőség, hogy más művészeti irányokat is megismerjek. A szerelem kezdete az a nap volt mikor Eck Imre (aki szerintem a 20. századi magyar modern tánc egyik csúcsa) darabjában Uhrik Dórát láttam táncolni. 1991-ben a sors akaratából a MOME-n egy orkesztika tanfolyam plakátja jött szembe. Úgy éreztem ez kell nekem, és 20 éve élek egy másik világban. Sokakkal dolgoztam együtt, sokféle irányból. Példaképeim mégis Mozdulatművész tanáraim az „őrzők” akik átmentették számunkra azt a sok tudást ami a háború előtti iskolákat jellemezte, és a hit mellyel munkájukat végezték, akár kultúr- vagy politikai trendekkel szemben, tiltott művészetként is. Dr. Dienes Gedeon, Berczik Sára, E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit.

2008 óta a Tagló utcában működik a stúdió, immáron 600 m2 teljes funkciókkal, a táncóráktól a nyilvános gyűjteményig. De itt működik Pálosi István vezetésével a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, melynek művészeti Igazgatója vagyok. Rengeteg anyagi nehézséggel persze. De keressük azokat a támogatókat - az intézményes pályázatokon kívül is – akik a 100. éves magyar hagyományú modern tánc -  a Mozdulatművészet ügyét – idén konkrétan a fennmaradását támogatnák.

Részesei vagyunk a kortárstánc világnak még ha az élő hagyomány okán ki is lógunk a sorból. Ez egy furcsa - látszólagos ellentmondás. Mint legidősebb magyar iskola felelősséget érzünk a mai táncművészettel kapcsolatban, és nem csak a hivatásos, hanem az amatőr területen is. Nyitott próbatermet üzemeltetünk, mentorális programot, fesztivált, stb. ...
13. éve rendezzük már meg január első hetében a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivált – a rövid koreográfiák szakmai fórumát, ahol mindig érhet mindenkit meglepetés. Hogy még mindig létezik az pusztán a személyes hitünknek köszönhető és a támogatóknak, akik a pénzügyi szűkös forrásokat biztosították.

Most a 100. év sokféle programot ígér, érdemes bennünket nyomon követni az online fórumokon (facebook és a mozdulatmuveszet.hu). Ma a Dienes féle mozdulatkórus mozgalom újraindulásán dolgozunk, amire szeretettel várjuk az eltökélt táncszerelmesek jelentkezését.

Gyűjteményünk, a Mozdulatművészeti Gyűjtemény talán ma a legnagyobb magángyűjtemény ezen a téren. A feldolgozás függvényében – melyet 1995 óta Gedeonnal - majd az ő halálával - egymagam végzek, ha úgy tetszik szerelemből. Támogatás erre a célra – állami intézményrendszeren kívül – NINCS. 

Több ezer dokumentum szisztematikus digitalizálása zajlik jelenleg. Menteni kell ami menthető! A gyűjtemény legértékesebb része Dr. Dienes Valéria mozdulatművészeti hagyatéka - 1912 óta egyben lévő több ezer dokumentumot, fotót, kéziratot jelent. Folyamatosan gyarapodunk a ma irányában is - hol idős hölgyek ajánlják fel féltve őrzött táncanyagukat, hol mai táncosok osztják meg rajtunk keresztül a szakmával és a nyilvánossággal munkásságukat.

Amíg az EMBER (anatómia, lélek, stb) nem alakul annyira át, hogy másképp lássam, az én hitem talán abban a dienesi gondolatban mondható el - ami így szól: 

… Kezdetben volt a mozdulat, és a mozdulat maga volt az élet...

Vagyis vannak trendeken és színeken, ízeken felülálló – közös emberi dolgok.
Nekem a Mozdulatművészet ezt az Életet jelenti.

Fenyves Márk, Mozdulatművész – orkesztész, táncelméleti szakember

magamról még:

Fiatal korom óta az érdeklődésem kettős. Mindig két nagy terület között cikázott. 
Művészet és tudomány. 
Ráció és Kreáció.
 
Vizualitás:
A vizuális művészetek nagyon korán szerepet kaptak az életemben. Egy különös véletlen folytán a pécsi Művészeti Szakközépiskolában kötöttem ki, ahol a gobleinművészet - kárpitművészet szerelmese lettem. 
Itt ért a másik művészeti terület, a Tánc első fertőzése is. A Pécsi Balett Eck Imre által fémjelzett korszakának végét személyes tapasztalással élhettem meg, mely új útra, új művészeti területre ösztönzött.
Festőművész tanárom, Valkó László nagy bánatára, az Iparművészetire jelentkeztem. De érdekelt a funkció, az alkalmazás, a gyakorlatban rejlő tapasztalás lehetősége. A másik célállomás az ELTE művészettörténet szak volt, ahová a sikeres főiskolai felvételi okán már el se mentem.
 
Mozdulat:
Az Iparművészeti Bauhaus rendszerű oktatásában, egy érdekes tanulmányra kerülhetett sor, mely végkép megkettőzte a művészeti érdeklődésem. Az egyetem keretében működött Oskar Schlemmer és a Bauhaus Színpad mintájára egy speciális műhely, melyet Tér és Mozgás fakultációnak hívtak (Tatai Mária vezetésével). A foglalkozások állandó helyszínéül pedig az un. térkísérleti laboratórium szolgált, ahol fény-, hangtechnika, videotechnika és nem utolsó sorban színpadi körülmények álltak rendelkezésre. Mozdulatművésszé válásom itt indult, fénytervezővé válásommal együtt.
Ettől kezdve személyes tapasztalataim, ha úgy tetszik empirikusan, a két művészeti területen párhuzamban sokasodtak. Első koreográfiám a Bauhaus Színpad - Rúd-táncának rekonstrukciója volt 1992 májusában, ultraviola megvilágításban. A színpadi munka során egyre nagyobb figyelemmel fordultam a világítás a fénydramaturgia felé.
A kezdetben párhuzamosan futó tanulmányok és alkotó munka, lassan összefonódott, majd az egyetem befejezése után a színpadi működésben egyenrangú lett. Mozdulati gondolataimhoz, látvány, fény, téri struktúra, speciális textíliák és jelmezek kapcsolódtak.
Így tapasztalhattam meg mindazt, amit akkor régen középiskolásként megsejtettem, és ami azóta meggyőződésemmé vált: Két olyan művészeti területről beszélünk, ahol a kommunikáció közege alapvetően vizuális információkra épül. Ahol a jelentésképzés, azonos receptorokon keresztül, azonos mechanizmusokon keresztül jön létre.
 
Tudomány és mozdulatelmélet:
A tudomány a mozdulatok művészetén keresztül talált meg újra.
Jelenleg is a XX. századi modern magyar táncművészet, a MOZDULATMŰVÉSZET gondolkodójának, Dr. Dienes Valéria életművének és hagyatékának gondozója, és egyetlen professzionális szintű fejlesztője vagyok.
Dienes Valéria 1912-től alkotta meg elméleti rendszerét, mely a valóság empirikus vizsgálatán keresztül keresi meg, és definiálja a mozdulatok sajátos törvényszerűségeit, majd ezt rendszerbe foglalja. Így teszi lehetővé az emberi mozdulatok tudományos leírását az Orkesztikát.
Dienes Valéria szavaival a Gondolat és a Mozdulat testvérek, az egyikből fakad a Tudomány, a másikból a Művészet. Mindkettő a Valóság talaján sarjad.
A Mozdulat, létezésünk egyik (ön)igazoló eszköze, a bentről megélhető, a megtapasztalható, az élményértékű Valóság.
Mindkét művészeti ágban a jelentéseknek azon rétegei érdekelnek, azokat keresem, ahol a (helyi?) kulturális, a korszaki (trend?) szintek helyett, a hatás a közös emberibe gyökeredzik.
 
Pár szó a tudományos jellegű munkákról:
Részt vettem pedagógiai programkísérletekben és művészet pedagógiai programok kidolgozásában.
A Művészet és Tudomány kulcsszavakkal fémjelzett Prohászka Műhely Szakkollégium munkájában a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A mozdulatművészetről tartottam előadásokat egyetemi szinten, itthon és külföldön.
Az MTA – Táncművészeti Munkabizottsága számára, a Tudomány Hete 2010 rendezvény sorozat keretében referátumot tartottam a Dienes hagyatékban végzett munkámról.
1999 óta szerkesztője és kiadója vagyok a Mozdulatművészeti Sorozatnak.
Digitális hagyaték feldolgozást végzek 1999 óta, melyet két alkalommal Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjjal ismertek el. (1995 óta gondozom a Dienes Hagyatékot)
A Magyar Táncművészeti Lexikon - modern területért felelős szerkesztője, és részben írója voltam.
Voltam a Magyar Tánctudományi Társaság elnöke, és 2011-ig a Magyar Táncművészek Szövetsége elnökségében a tudományos és oktatási ügyek tagozatát képviseltem.
...
Saját-sajátos [a tánckritika által feleslegesnek  :) tekintett]
Táncrekonstrukciók:
1992 Rúd tánc (Bauhaus Bühne - O. Schlemmer)
1999 Mennyei Színjáték (1915) - Dienes Valéria („lábról lábra”)
2001 Hajnalvárás (1925) - Dienes Valéria - Bárdos Lajos (1928-as verzió – teljes dokumentációs kutatás és lejegyzések)
2003 Kezek tánca (1920-as évek) - Szentpál Olga (érzelmi alapú rekonstrukció - új koreográfia)
2003 Halál és a lányka (1941) - Berczik Sára (szemtanú „lábról lábra”)
2003 Ötszólamú fúga (1941) - Berczik Sára (szemtanú „lábról lábra”)
2003 Koncertetűd fátyollal (1946-1965) - Berczik Sára (szemtanú „lábról lábra” és video dokumentum)
2004 Föld - Elemek táncszvit (1943-1946) E. Kovács Éva koreográfiái (koreográfus + video dokumentum)
2004 Levegő - Elemek táncszvit (1943-1946) E. Kovács Éva koreográfiái (koreográfus + video dokumentum)
2004 Víz - Elemek táncszvit (1943-1946) E. Kovács Éva koreográfiái (koreográfus + video dokumentum)
2004 Tűz - Elemek táncszvit (1943-1946) E. Kovács Éva koreográfiái (koreográfus + video dokumentum)
2011 Két nővér (1926,1976) Mirkovszky Mária (video dokumentum) 
2011 Hajnalvárás (1925) - Dienes Valéria - Bárdos Lajos (1928-as verzió – teljes dokumentációs kutatás és lejegyzések) A miskolci Balázs Győző Református Líceum növendékeivel
2001 -2011 LOIE FULLER (1900) (fotó dokumentáció és a fátyoltechnika ismerete - új koreográfiák)

Itt még a témáról: A Magyar Mozdulatművészetről