A MOZDULATRÓL - Dr. Dienes Valéria

Dr. DIENES VALÉRIA - A MOZDULATRÓL
<a szöveg feltételezhetően a 30-as évek elején készült az u.n. "állami tanfolyam" számára.>

A mozdulat mostoha gyermeke a gondolkodásnak. Úgy van az ember alkotva, hogy csak elköveti, de nem mélyed el annak végiggondolásában, mi is tulajdonképpen a mozdulat. Nem látjuk, mert túlságosan közel van hozzánk, mint létünk közege, nem gondolkodunk róla, mert elmerülünk használatába és ez az oka annak hogy megértetlenül hever a gondolkodás fejlődésének hosszú századain át.

Igaz beszélünk róla sokat, de ha rágondolni próbálunk, kisiklik ujjaink közül. Pedig azt hisszük, tudjuk legalább azt, mi nem a mozdulat. A szél verte lomb hajlongása még nem mozdulat a mozdulatban van valami akart, valami egyéni. A mozdulat valami szándék sikerülése, mindig lelki retortából jön, mindig beszél valamiről, egy darab múlt és darab jövendő van benne és arra való, hogy ezt a múltat és ezt a jövőt jelenné tágítsa. Mesél és jósol.

Lényege ez a suhanás az imént és a mindjárt között. Csak addig él, míg halad, ha hozzányúlunk, hogy megnézhessük, megmerevedik és a beszédes mozdulat helyett ott áll előttünk mint színtelen sóbálvány a póz.

A póz a mozdulat halála. Nem része a mozdulatnak, csak ott felejtett nyoma annak, hogy a mozdulat valahol megállott. A mozdulatnak nincs képe. A kiterített film képsorozata nem mozog, csak az eltűnt mozdulat nyomait mutatja. Forgatni kell a filmet hogy képe megmozduljon. A mozdulatot tehát nem tettük el filmen, csak szemünk szokásait ravaszul kihasználva elhitettük magunkkal, hogy a mozdulat a vásznon visszajött. A mozdulat az, ami nem marad meg soha sehol és már nincs se szín, se hangulat, melyet utol ne érne, mert szótára akkora, mint az emberi léleké, lerajzolni, eltenni nem lehet.

A mozdulat az eszmélés üzenete, mozdulat minden eltökélésünk, tettünk egész tudatos, szándékos életünk. A gesztusok szavaink előpostái és kísérői, az arckifejezések, testtartások, tagjártatások, hangulatunk hírnökei, mozdulat a létünk hordozója. A tisztán az időben rejtőzött anyagtalan lelkisségünk a mozdulaton át a térbe költözik, hogy megmutasson bennünket egymásnak.

A mozdulat nem másolja, hanem kifejezi a lelket azzal, hogy formát ad eszmélésünknek. A lélek tiszta időbelisség, az anyag, a test tiszta térbeliség, a mozdulat mint téridős forma osztozik a tér és idő formájában. Az idő formája a ritmus és a metrum, a tér, formája a vonal és az alak, a téridős mozdulat tehát ritmusos alakjáték.

{...} a mozdulat nem csak a testet mintázza, hanem a lelket is. {...} a mai mozdulatkultúra csakis abból a lélektani igazságból indulhat ki, hogy minden eszméleti megnyilatkozásunk hordozója mozdulat.

{...} Minden mozdulat a testekkel él és hal és eleve megsemmisülésre van ítélve. {...}